Történelmi korrajz
• A görög-perzsa háborúkban a görögök győztek (Marathón, Szalamisz).
• A csatákban győztes Déloszi Szövetség vezető állama a demokratikus Athén lett.
• Ez a helyzete biztosította gazdasági fellendülését, de megmutatkoztak a társadalmi egyensúly megbomlásának jelei is.
• Megnőtt a beszéd- és érvelőkészség szerepe, politikai karriert csak szónoki képességgel lehetett csinálni. A szofisták pénzért tanították az érvelés művészetét.
• A demokráciában sokféle vélemény megnyilvánulhatott, ami gyengítette a hagyományok szerepét.
• Felmerült a jó és a rossz társadalmi meghatározottsága, vagyis az erkölcs relativitása is. Kérdésessé vált, hogy a lelkiismeret szavára és az erényre van-e szükség inkább, vagy egy helyesebb államrendre.
• Kérdés volt, hogy ez a világ az igazi-e, vagy annak csak a mása.
A görög filozófia felosztása
• 1. Szókratész előtti (preszokratikus) kor,
• 2. a görög filozófia virágkora,
• 3. a hellenisztikus kor filozófiája
Társadalmi háttér
• Az ókori Görögországban a városállamok rendszerén, a rabszolgatartó demokráciákban többféle filozófiai rendszer alakult ki.
• Fejlődésének kedveztek a kereskedelmi kapcsolatokkal érkező kulturális hatások (Babilonia, Egyiptom, Perzsia), melyek különösen a kisázsiai partvidéken, Ióniában, köztük Milétoszban volt erős, ahol átvették e kultúrák fizikai, matematikai, csillagászati stb. ismereteit.
• A világ magyarázatát a mitológia helyett a természeti erőkkel váltották fel, és már az i.e. VI-V. században hajlamot mutattak arra, hogy a valóság tényeit tézisek helyett bizonyítható elméletek alapján magyarázzák (pl. a matematikában).
• A tudományok és a filozófia még nem vált el egymástól.
A görög filozófia alaptémái
• 1. ősok, őselv (arché) és a világ őstörvényének (logosz) kutatása, valamint ehhez kapcsolódóva az egység okának keresése
• Thalész - a vízben
• Anaximenész - a levegőben
• Püthagorasz - a számokban
• 2. Az igazság (alatheia) fogalmával összekapcsolódó témák: a lét az igaz ismeret
• 3. Az emberi természettel és erkölcsi kérdésekkel való foglalkozás: a lélekkel, a jóval, az erénnyel, a boldogsággal
A Szókratész előtti gondolkodók
• Fő kérdéseik:
• Mi a közös a világ tapasztalható jelenségeiben?
• Az őselv konkrét dolog-e, vagy valamai határozatlan létező?
• Az őselv egy vagy sokféle, véges vagy végtelen?
• Az igazság megismerésére a tapasztalat vagy a gondolkodás vezet-e?
• A filozófusok többsége lebecsülte a tapasztalás jelentőségét és túlbecsülte a gondolkodás lehetőségeit.
A milétoszi iskola
• Az ógörög filozófia fejlődésének fontos feltétele volt materialista kiindulópontja.
• Az i.e. VI. sz-ban működött milétoszi filozófusok mind abból indultak ki, hogy a különböző módon keletkező és elpusztuló dolgok közös alapja valamilyen őselv (arkhé).
• Ilyen őselv Thalésznál a víz, Anaximenésznél a levegő (melyben az ember lelkét is felfedezni vélte)
Thalész
(kb. i.e. 624-546)
• a milétoszi iskola képviselője, a vizet tartotta őselemnek, a mindenség alapjának.
• "Az amiből minden létező dolog van és amiből eredetileg keletkezik, amibe végül megromlásakor visszatér, a víz."
• Bár Thalész az érzékelhető vízről beszélt, a létezők őselvére gondolt.
• A "hét görög bölcs" egyikének tartják.
• Arisztotelész szerint, a filozófia atyja.
• Matematikával és csillagászattal is foglalkozott. Egyiptomban egy geometriai módszerrel kiszámította egy piramis magasságát, és előre jelzett egy napfogyatkozást.
• Konkrét írásos emlékek, idézetek nem maradtak tőle, nem biztos, hogy feljegyezte gondolatait.
• Az "Ismerd meg önmagad!" mondást neki tulajdonítják.
Anaximandrosz
(kb. i.e. 611-546)
• Anaximandrosz milétoszi filozófus, kortársához, Thalészhoz hasonlóan, ő is egyetlen, de már nem konkrét őselemből az aperionból ('határtalan') eredeztette a világot.
• Szerinte az örökös mozgás által váltak ki az ősanyagból az ellentétek, pl. a meleg, a hideg, a száraz, a nedves.
• Az ellentétek kiválása és kibontakozása, azaz a dialektika a világ alapja.
• Anaximandrosz szerint ezzel jogtalanság történik, mert a létezők, a többi létre nem jött rovására születtek, de az őselembe való visszaolvadással elnyerik büntetésüket.
• A henger alakú földet egy gömb alakú Világegyetem közepén, mindentől egyenlő távolságra képzelte el. Elméletei alapján egy híres világtérképet is készített.
Anaximandrosz
• Anaximandrosz szerint ezzel jogtalanság történik, mert a létezők, a többi létre nem jött rovására születtek, de az őselembe való visszaolvadással elnyerik büntetésüket.
• A henger alakú földet egy gömb alakú Világegyetem közepén, mindentől egyenlő távolságra képzelte el. Elméletei alapján egy híres világtérképet is készített.
Anaximenész
(i.e. 585-528)
• milétoszi filozófus, az aiert (a levegőt, vagy ködöt) véli őselemnek, visszalépve Anaximandrosz elvont aperionjától a konkrét anyag irányába.
• Előre lépést azért jelent, mert az ellentétek létezését tapasztalati úton próbálja bizonyítani, a levegő tulajdonságaival.
• A levegőben az ellentétek, a hideg és a meleg, a nedves és a száraz, érzékelhetően együtt vannak: ha a szájból a levegőt kileheljük, akkor ritka és meleg, míg ha kifújjuk, sűrűbb és hidegebb lesz.
Anaximenész
• Ezt tovább gondolva Anaximenész úgy tartotta, hogy amikor a levegő megritkul, tűzzé lesz, ahogy sűrűsödik, előbb szél, felhő, majd víz, tovább sűrűsödve föld, majd kő válik belőle.
• Elméletének jelentősége, hogy minőségi különbségeket mennyiségi változásokra vezet vissza, megsejtve ezzel a dialektika törvényszerűségét.
Püthagoreus iskola -
püthagoreusok
• A Püthagorasz által a dél-itáliai Krotonban alapított iskola.
• Követői:
• - Empedoklész
• - Anaxagorász
• - Leukipposz
• - Démokritosz.
• A kozmosz, a világ rendjét a számokból vezették le, melyben meghatározó volt a harmónia zenéből átvett elve.
• Leukipposz és Démokritosz atomelmélete nagy hatást váltott ki a további filozófiatörténet során,
• Püthagorasz pedig a számmisztika egyik forrása lett.
Püthagorasz
(i.e. 580 - 500)
• Számosz szigetéről a zsarnokság elől menekült Dél-Itáliába, ahol megalapította félig vallási, félig filozófiai iskoláját.
• Tanítása szerint a lélek egyik testből, fajtából a másikba vándorol, ezért tisztán kell tartani, és ennek egyik eszköze a zene.
• Rájött, hogy a húrok hossza, és a hangok magassága között számszerű összefüggés van, ebből azt következtette, hogy a világ alapja és lényege a szám.
Püthagorasz
• Felfedezte a számtani közepet, és ebben látta meg az ellentétek feloldásának lehetőségét, a világ misztikus harmóniáját.
• Követői a püthagoreusok, a számmisztikán alapuló titkos társaságban működtek.
• "Egyetlen biztos dolog van, a halál, a földi vagyon alighogy megszerezted, máris semmivé válik" - vallotta.
Empedoklész
(i.e. 490-430)
• Püthagoreus filozófus. Módosította az eleai iskola álláspontját annyiban, hogy igaz, hogy az érzékelés megbízhatatlan képet ad a valóságról, de ismereteink szerzéséhez mégis kiindulópontul szolgál.
• A gondolkodás feladata az érzékelés ellenőrzése.
• A parmenidészi egy létező helyett, négyet feltételezett: a földet a tüzet, a vizet és a levegőt.
Empedoklész
• "Ezek a dolgok gyökerei" - mondta -, "ezek keveredése és szétválása folytán láthatjuk úgy, hogy a dolgok keletkeznek és elmúlnak. Az elemek egybekapcsolódását a szeretet teremti meg, és a viszály választja szét őket."
• A szeretet fejezi ki Empedoklésznél a püthagoreus közép elvét.
Anaxagorász
(i.e. 500 - 428)
• püthagórius filozófus, Kis-Ázsiában született, ő volt az első filozófus, aki Athénba ment tanítani.
• Harminc évi működés után perbe fogták istentelenség vádjával (a napot izzó fehér kődarabnak nevezte), de valójában Periklésszel folytatott barátsága miatt száműzték Athénból.
• Azt tanította, hogy a világban lévő dolgok általa magoknak nevezett részecskékből tevődnek össze. Ezekben a magokban minden létező dolog benne rejlik, bármely parányi mértékben is.
Anaxagórász
• "Önmagában véve minden dolog kicsi is meg nagy is" - mondta. Amelyik dolog túlsúlyba kerül a magokban, az válik belőle.
• Tehát Anaxagórász szerint nincs keletkezés és pusztulás, csak keveredés és szétbomlás van. Ezeket a folyamatokat a nousz, 'ész, értelem' rendezi és indítja el, de később nem szól bele működésükbe.
Leukipposz
(i.e. V. sz.)
• Valószínűleg Abdérából származó görög püthagórius filozófus fogalmazta meg először az atomista elméletet.
• Az eleaiakkal szemben azt állította, hogy mozgás van, ezért üres térnek is lennie kell, ahol az végbe megy. Tehát az űr, "a nem-létező" is létezik.
• Leukipposz szerint ebben az űrben mozognak a tovább már nem bontható anyagrészecskék, az atomok.
Leukipposz
• Az atomok száma végtelen, belőlük tevődnek össze a dolgok, összekeverednek és szétválnak, ez okozza a keletkezést és a pusztulást.
• Alakjuk különbözősége magyarázza a dolgok eltérő tulajdonságait.
• A lélek is atomokból áll, ez hozza mozgásba az élőlényeket.
• Elsőként adta a világ teljesen mechanisztikus leírását, minden rendező elv feltételezése nélkül.
Démokritosz
(i.e. 460-370)
• Püthagórius filozófus. A Thrákiai Abdérában tanított, világmagyarázata a Leukipposz-féle atomelméletre építette.
• A világ szerinte is oszthatatlan részecskékből tevődik össze, az atomokból, melyek egymáshoz ütődve mozognak.
• Az atomok, végtelenül kicsiny, egymástól csupán mennyiségileg (alak, nagyság, elhelyezkedés) különböző anyagi részecskék, minden dolog belőlük épül fel.
Demokritosz
• Rajtuk, a "létezőn" kívül csak az űr van mint "nem-létező", melyben mozognak.
• Ennek okát Démokritosz nem kutatta, szerinte szükségszerűen így van, s a szükségszerűség mindennek a végoka.
• Az atomok mozgásából akart mindenre magyarázatot találni, pl. az érzékelésre is.
• Szerinte a színek objektíve egyáltalán nem léteznek, csak különböző atomok okozzák a színképzeteket; tagadta az ízek, a hideg és a meleg objektív realitását:
• "Csak emberi megállapodás szerint van édes és keserű, meleg és hideg és szín, a valóságban azonban csak atomok és űr van. Mindebből az következik, hogy érzékleteink nem objektíve léteznek. A lélek finom atomokból áll, melyek a halál után felbomlanak: mulandó a lélek, mert a testtel együtt elpusztul; az istenek képzeteit az emberek alkották meg földi jelenségek mintájára."
• Démokritosz a harmonikus "poliszpolgár" etikáját fejtette ki, ezért kapta a "nevető" filozófus jelzőt az ókoriaktól, szemben a "síró" Hérakleitosszal. Atomista materializmusa az újkorig követhető.
Eleai iskola
• Az eleai iskola a dél-itáliai Eleában működött.
• Főképviselői: Anaxagorász, (aki a püthagoreus iskola képviselője is)
• Parmenidész, Empedoklész (aki szintén a püthagoreus iskola képviselője is) és Zénón
• Tanításaikban tagadták a “nincs”, a “semmi”, a nem-létező létet, tehát a mozgás, a változás és az űr létezését is. Mivel csak a “van” lehetséges, a valóságot, a “létezőt” mozdulatlan, szilárd és oszthatatlan “Egy” – ként határozták meg.
• Erősen spekulatív elképzeléseikkel az elvont gondolkodás alapjait vetették meg.
• Eleai Zénón paradoxonjai a modern matematikára és geometriára gyakoroltak hatást.
Parmenidész
(i.e.575 k.)
• az eleai iskola képviselője, Xeponhanész tanítványa volt.
• Azt tartotta, hogy az érzéki tapasztalás megbízhatatlansága miatt elvetendő és csak az ettől független gondolkodás vezethet a valóság megismeréséhez.
• Tehát lét és gondolat ugyanaz, a nem-létező elgondolhatatlan, így lehetetlenség.
• Az igazság ismérvének az ellentmondás-mentességet jelölte meg.
• Parmenidész azzal, hogy elszakadt a valóságtól, új távlatokat nyitott az elvont gondolkodás előtt.
Zénón
(i.e. 490-430)
• Parmenidész tanítványa volt, aki mestere tanítását apóriák, ’nehéz problémák’ kifejtésével próbálta igazolni: pl. “Akhilleusz és a teknősbéka”, “a mozgó nyíl áll”. stb. gondolataival.
• Tagadta a mozgás létét, mert az változás, a létező pedig mozdulatlan, változatlan.
• Egyik paradoxonjában azt állítja, hogy lehetetlen megtenni egy stadionnyi távolságot, mert ehhez először a fele utat kell megtenni, utána a negyedrészét, és így a végtelenségig.
Zénón
• Paradoxonjai a matematika és a geometria kifejlődését segítették elő.
• Zénón főcélja az volt, hogy újabb érvekkel támassza alá Parmenidész tanítását, és vitában győzze meg ellenfeleit.
• A vitatkozásnak, amit görögül dialektikának neveznek, olyan mestere volt, hogy Arisztotelész őt nevezte a dialektika feltalálójának.
Xenophanész
(i.e. 570-475)
• a perzsa terjeszkedés elől menekült Ióniából a dél-itáliai Eleába, ahol iskolát alapított.
• Először szakított az istenek homéroszi ember-szerű ábrázolásával, rájött, hogy az emberek saját képükre teremtették isteneiket.
• Új, elvontabb istenfogalmat vezetett be, egy mindenek felett álló istenre ruházta az őselem tulajdonságait, aki “minden dolgot elméjének gondolatával ráz”.
Hérakleitosz
• az őselv a tűz, mely a legváltozékonyabb anyag, belőle keletkezik a levegő, a víz és a föld, ezekből viszont pedig ismét tűz lesz.
• Ez a világ örök körforgása, melyben minden folyik, minden mindig változik és mégis ugyanaz (panta rhei).
• E gondolatok a korai görög filozófia dialektikus jellegét mutatják.
Szofisták
• A preszókratikus filozófusok legutolsó csoportja.
• A szofisták eredetileg “a bölcsesség tanítói”, akik fizetség ellenében szónoklásra, közéleti szerepre készítették fel tanítványaikat.
• Hibájuk a relativizmus, amivel a szavak csavarásával a tények sokféle eltérő értelmezésére tanítottak.
• Legnevesebb képviselői Prótagorász, és Gorgiász.
Szókratész
(kb. 470-399)
• Athénben élt és tanított. Írásműveket nem hagyott hátra, róla szerzett ismereteink forrása négy szerző: Arisztophanész, Xenophón, Platón, Arisztotelész.
• Tanításait élőszóban, hallgatóságával vitatkozva fejtette ki. Filozófiai módszere az általánosító érvelés volt, ennek során jutott el az általános definíciókhoz.
• A beszélgetőtársakat naiv kérdésekkel vezette rá arra, hogy valójában nem is tudják azt, amit tudni vélnek.
• Naivitása azonban látszólag ironikus volt (hiszen, mint a kérdve kifejtő módszer alkalmazója, pontosan tudta, hová akar kilyukadni), valójában azonban az emberekben meglévő helyes gondolatok megszületésében résztvállaló filozófus-bábamester volt. Hite szerint ő ugyanúgy segítette világra az emberekben lévő "jó"-t, és helyes gondolatokat, mint ahogy bábamester (szülész) édesanyja az újszülötteket.
• Szókratészt nem a természettudomány vagy a természetfilozófia, hanem az erkölcsfilozófia kérdései izgatták. Erkölcstana racionális: az erény a jónak ismerete, és ebből következő cselekvése, egyedül ez tehet boldoggá, aki tehát nem a jót cselekszi, magát teszi boldogtalanná.
• Aki a rosszat cselekszi csak azért teszi, mert nem ismerte a jót. Ezért kell rávezetni az embereket ama, hogy hamis képzetek és értékek világában élnek.
• Ezzel azt mondja, hogy van abszolút jó, szép és igazságos, ezeknek a megismerésére kell törekedni, és lehet is, mert ez a jó és igazságos, megismerhető. Szókratész már nem a természet és a társadalom kialakulásának kérdéseivel foglalkozik, mint elődei, hanem az ember boldogsága érdekli elsősorban.
• Ez a válságba jutott polisz és a hellenizmus filozófiájának lesz majd központi kérdése.
• Jellemző módon az athéni demokrácia bírósága istentagadás és a fiatalság megrontásának vádjával halálra ítélte, s a börtönben kiitta a méregpoharat.
Cinizmus
• Ezt az irányzatot az i.e. IV. században Diogenész alapította Athénban, elnevezése a hagyomány szerint a filozófus csúfnévből (küón ’kutya’) származik.
• Az élet céljának a boldogságot tartották, megvalósításának útját a természettel való összhang elérésében a külső és belső hatásoktól való elszakadásban látták.
Cinizmus
• Tartózkodtak az anyagi javak birtoklásától, a pénzt minden rossz okának gondolták.
• Támadtak minden családi, társadalmi, hagyományokon alapuló értéket, mert az egyén teljes függetlenségét és sérthetetlenségét veszélyeztető kötöttségeknek gondolták ezeket.
• A cinizmus maró szellemességű szókimondása és vitamódszere nyomán egy új filozófiai műfaj alakult ki, a szatirikus vádbeszéd.
Szkeptikusok
• A hellenisztikus korban működő filozófusok csoportja, kételkedtek abban, hogy érzékeinkkel és értelmünkkel képesek vagyunk a dolgok természetét és lényegét megragadni.
• Ez az irányzat a dogmatikus filozófiák – melyek az igazság feltárását kínálják – ellen jött létre, állítása szerint nincs igaz és hamis benyomásokat megkülönböztető kritérium, így helyes ítélet sem létezhet.
