A görög filozófia klasszikus korszaka
a platonizmus filozófiai áramlata
Történelmi korrajz
•A görög-perzsa háborúkban a görögök győztek (Marathón, Szalamisz).
•A csatákban győztes Déloszi Szövetség vezető állama a demokratikus Athén lett.
•Ez a helyzete biztosította gazdasági fellendülését, de megmutatkoztak a társadalmi egyensúly megbomlásának jelei is.
•Megnőtt a beszéd- és érvelőkészség szerepe, politikai karriert csak szónoki képességgel lehetett csinálni. A szofisták pénzért tanították az érvelés művészetét.
•A demokráciában sokféle vélemény megnyilvánulhatott, ami gyengítette a hagyományok szerepét.
•Felmerült a jó és a rossz társadalmi meghatározottsága, vagyis az erkölcs relativitása is. Kérdésessé vált, hogy a lelkiismeret szavára és az erényre van-e szükség inkább, vagy egy helyesebb államrendre.
•Kérdés volt, hogy ez a világ az igazi-e, vagy annak csak a mása.
A görög filozófia felosztása
•1. Szókratész előtti (preszokratikus) kor,
•
•
Társadalmi háttér
•Az ókori Görögországban a városállamok rendszerén, a rabszolgatartó demokráciákban többféle filozófiai rendszer alakult ki.
• Fejlődésének kedveztek a kereskedelmi kapcsolatokkal érkező kulturális hatások (Babilonia, Egyiptom, Perzsia), melyek különösen a kisázsiai partvidéken, Ióniában, köztük Milétoszban volt erős, ahol átvették e kultúrák fizikai, matematikai, csillagászati stb. ismereteit.
•A világ magyarázatát a mitológia helyett a természeti erőkkel váltották fel, és már az i.e. VI-V. században hajlamot mutattak arra, hogy a valóság tényeit tézisek helyett bizonyítható elméletek alapján magyarázzák (pl. a matematikában).
•A tudományok és a filozófia még nem vált el egymástól.
A görög filozófia alaptémái
•1. ősok, őselv (arché) és a világ őstörvényének (logosz) kutatása, valamint ehhez kapcsolódóva az egység okának keresése
•Thalész - a vízben
•Anaximenész - a levegőben
•Püthagorasz - a számokban
•2. Az igazság (alatheia) fogalmával összekapcsolódó témák: a lét az igaz ismeret
•3. Az emberi természettel és erkölcsi kérdésekkel való foglalkozás: a lélekkel, a jóval, az erénnyel, a boldogsággal
A Szókratész előtti gondolkodók
•Fő kérdéseik:
•Mi a közös a világ tapasztalható jelenségeiben?
•Az őselv konkrét dolog-e, vagy valamai határozatlan létező?
•Az őselv egy vagy sokféle, véges vagy végtelen?
•Az igazság megismerésére a tapasztalat vagy a gondolkodás vezet-e?
•A filozófusok többsége lebecsülte a tapasztalás jelentőségét és túlbecsülte a gondolkodás lehetőségeit.
A milétoszi iskola
•Az ógörög filozófia fejlődésének fontos feltétele volt materialista kiindulópontja.
•Az i.e. VI. sz-ban működött milétoszi filozófusok mind abból indultak ki, hogy a különböző módon keletkező és elpusztuló dolgok közös alapja valamilyen őselv (arkhé).
• Ilyen őselv Thalésznál a víz, Anaximenésznél a levegő (melyben az ember lelkét is felfedezni vélte)
Thalész
(kb. i.e. 624-546)
•a milétoszi iskola képviselője, a vizet tartotta őselemnek, a mindenség alapjának.
•"Az amiből minden létező dolog van és amiből eredetileg keletkezik, amibe végül megromlásakor visszatér, a víz."
•Bár Thalész az érzékelhető vízről beszélt, a létezők őselvére gondolt.
•A "hét görög bölcs" egyikének tartják.
•Arisztotelész szerint, a filozófia atyja.
•Matematikával és csillagászattal is foglalkozott. Egyiptomban egy geometriai módszerrel kiszámította egy piramis magasságát, és előre jelzett egy napfogyatkozást.
•Konkrét írásos emlékek, idézetek nem maradtak tőle, nem biztos, hogy feljegyezte gondolatait.
•Az "Ismerd meg önmagad!" mondást neki tulajdonítják.
Anaximandrosz
(kb. i.e. 611-546)
•Anaximandrosz milétoszi filozófus, kortársához, Thalészhoz hasonlóan, ő is egyetlen, de már nem konkrét őselemből az aperionból ('határtalan') eredeztette a világot.
•Szerinte az örökös mozgás által váltak ki az ősanyagból az ellentétek, pl. a meleg, a hideg, a száraz, a nedves.
•Az ellentétek kiválása és kibontakozása, azaz a dialektika a világ alapja.
•Anaximandrosz szerint ezzel jogtalanság történik, mert a létezők, a többi létre nem jött rovására születtek, de az őselembe való visszaolvadással elnyerik büntetésüket.
•A henger alakú földet egy gömb alakú Világegyetem közepén, mindentől egyenlő távolságra képzelte el. Elméletei alapján egy híres világtérképet is készített.
Anaximenész
(i.e. 585-528)
•milétoszi filozófus, az aiert (a levegőt, vagy ködöt) véli őselemnek, visszalépve Anaximandrosz elvont aperionjától a konkrét anyag irányába.
•Előre lépést azért jelent, mert az ellentétek létezését tapasztalati úton próbálja bizonyítani, a levegő tulajdonságaival.
•A levegőben az ellentétek, a hideg és a meleg, a nedves és a száraz, érzékelhetően együtt vannak: ha a szájból a levegőt kileheljük, akkor ritka és meleg, míg ha kifújjuk, sűrűbb és hidegebb lesz.
•Ezt tovább gondolva Anaximenész úgy tartotta, hogy amikor a levegő megritkul, tűzzé lesz, ahogy sűrűsödik, előbb szél, felhő, majd víz, tovább sűrűsödve föld, majd kő válik belőle.
•Elméletének jelentősége, hogy minőségi különbségeket mennyiségi változásokra vezet vissza, megsejtve ezzel a dialektika törvényszerűségét.
Püthagoreus iskola -
püthagoreusok
•A Püthagorasz által a dél-itáliai Krotonban alapított iskola.
•Követői:
•- Empedoklész
•- Anaxagorász
•- Leukipposz
•- Démokritosz.
•A kozmosz, a világ rendjét a számokból vezették le, melyben meghatározó volt a harmónia zenéből átvett elve.
•Leukipposz és Démokritosz atomelmélete nagy hatást váltott ki a további filozófiatörténet során,
•Püthagorasz pedig a számmisztika egyik forrása lett.
Püthagorasz
(i.e. 580 - 500)
•Számosz szigetéről a zsarnokság elől menekült Dél-Itáliába, ahol megalapította félig vallási, félig filozófiai iskoláját.
•Tanítása szerint a lélek egyik testből, fajtából a másikba vándorol, ezért tisztán kell tartani, és ennek egyik eszköze a zene.
•Rájött, hogy a húrok hossza, és a hangok magassága között számszerű összefüggés van, ebből azt következtette, hogy a világ alapja és lényege a szám.
•Felfedezte a számtani közepet, és ebben látta meg az ellentétek feloldásának lehetőségét, a világ misztikus harmóniáját.
•Követői a püthagoreusok, a számmisztikán alapuló titkos társaságban működtek.
•"Egyetlen biztos dolog van, a halál, a földi vagyon alighogy megszerezted, máris semmivé válik" - vallotta.
Empedoklész
(i.e. 490-430)
•Püthagoreus filozófus. Módosította az eleai iskola álláspontját annyiban, hogy igaz, hogy az érzékelés megbízhatatlan képet ad a valóságról, de ismereteink szerzéséhez mégis kiindulópontul szolgál.
•A gondolkodás feladata az érzékelés ellenőrzése.
•A parmenidészi egy létező helyett, négyet feltételezett: a földet a tüzet, a vizet és a levegőt.
•"Ezek a dolgok gyökerei" - mondta -, "ezek keveredése és szétválása folytán láthatjuk úgy, hogy a dolgok keletkeznek és elmúlnak. Az elemek egybekapcsolódását a szeretet teremti meg, és a viszály választja szét őket."
•A szeretet fejezi ki Empedoklésznél a püthagoreus közép elvét.
Anaxagorász
(i.e. 500 - 428)
•püthagórius filozófus, Kis-Ázsiában született, ő volt az első filozófus, aki Athénba ment tanítani.
•Harminc évi működés után perbe fogták istentelenség vádjával (a napot izzó fehér kődarabnak nevezte), de valójában Periklésszel folytatott barátsága miatt száműzték Athénból.
•Azt tanította, hogy a világban lévő dolgok általa magoknak nevezett részecskékből tevődnek össze. Ezekben a magokban minden létező dolog benne rejlik, bármely parányi mértékben is.
•"Önmagában véve minden dolog kicsi is meg nagy is" - mondta. Amelyik dolog túlsúlyba kerül a magokban, az válik belőle.
•Tehát Anaxagórász szerint nincs keletkezés és pusztulás, csak keveredés és szétbomlás van. Ezeket a folyamatokat a nousz, 'ész, értelem' rendezi és indítja el, de később nem szól bele működésükbe.
Leukipposz
(i.e. V. sz.)
•Valószínűleg Abdérából származó görög püthagórius filozófus fogalmazta meg először az atomista elméletet.
•Az eleaiakkal szemben azt állította, hogy mozgás van, ezért üres térnek is lennie kell, ahol az végbe megy. Tehát az űr, "a nem-létező" is létezik.
•Leukipposz szerint ebben az űrben mozognak a tovább már nem bontható anyagrészecskék, az atomok.
•Az atomok száma végtelen, belőlük tevődnek össze a dolgok, összekeverednek és szétválnak, ez okozza a keletkezést és a pusztulást.
•Alakjuk különbözősége magyarázza a dolgok eltérő tulajdonságait.
•A lélek is atomokból áll, ez hozza mozgásba az élőlényeket.
•Elsőként adta a világ teljesen mechanisztikus leírását, minden rendező elv feltételezése nélkül.
Démokritosz
(i.e. 460-370)
•Püthagórius filozófus. A Thrákiai Abdérában tanított, világmagyarázata a Leukipposz-féle atomelméletre építette.
•A világ szerinte is oszthatatlan részecskékből tevődik össze, az atomokból, melyek egymáshoz ütődve mozognak.
•Az atomok, végtelenül kicsiny, egymástól csupán mennyiségileg (alak, nagyság, elhelyezkedés) különböző anyagi részecskék, minden dolog belőlük épül fel.
•Rajtuk, a "létezőn" kívül csak az űr van mint "nem-létező", melyben mozognak.
•Ennek okát Démokritosz nem kutatta, szerinte szükségszerűen így van, s a szükségszerűség mindennek a végoka.
•Az atomok mozgásából akart mindenre magyarázatot találni, pl. az érzékelésre is.
•Szerinte a színek objektíve egyáltalán nem léteznek, csak különböző atomok okozzák a színképzeteket; tagadta az ízek, a hideg és a meleg objektív realitását:
•"Csak emberi megállapodás szerint van édes és keserű, meleg és hideg és szín, a valóságban azonban csak atomok és űr van. Mindebből az következik, hogy érzékleteink nem objektíve léteznek. A lélek finom atomokból áll, melyek a halál után felbomlanak: mulandó a lélek, mert a testtel együtt elpusztul; az istenek képzeteit az emberek alkották meg földi jelenségek mintájára."
•Démokritosz a harmonikus "poliszpolgár" etikáját fejtette ki, ezért kapta a "nevető" filozófus jelzőt az ókoriaktól, szemben a "síró" Hérakleitosszal. Atomista materializmusa az újkorig követhető.
Eleai iskola
•Az eleai iskola a dél-itáliai Eleában működött.
•Főképviselői: Anaxagorász, (aki a püthagoreus iskola képviselője is)
•Parmenidész, Empedoklész (aki szintén a püthagoreus iskola képviselője is) és Zénón
•Tanításaikban tagadták a “nincs”, a “semmi”, a nem-létező létet, tehát a mozgás, a változás és az űr létezését is. Mivel csak a “van” lehetséges, a valóságot, a “létezőt” mozdulatlan, szilárd és oszthatatlan “Egy” – ként határozták meg.
•Erősen spekulatív elképzeléseikkel az elvont gondolkodás alapjait vetették meg.
•Eleai Zénón paradoxonjai a modern matematikára és geometriára gyakoroltak hatást.
Parmenidész
(i.e.575 k.)
•az eleai iskola képviselője, Xeponhanész tanítványa volt.
•Azt tartotta, hogy az érzéki tapasztalás megbízhatatlansága miatt elvetendő és csak az ettől független gondolkodás vezethet a valóság megismeréséhez.
•Tehát lét és gondolat ugyanaz, a nem-létező elgondolhatatlan, így lehetetlenség.
•Az igazság ismérvének az ellentmondás-mentességet jelölte meg.
•Parmenidész azzal, hogy elszakadt a valóságtól, új távlatokat nyitott az elvont gondolkodás előtt.
Zénón
(i.e. 490-430)
•Parmenidész tanítványa volt, aki mestere tanítását apóriák, ’nehéz problémák’ kifejtésével próbálta igazolni: pl. “Akhilleusz és a teknősbéka”, “a mozgó nyíl áll”. stb. gondolataival.
•Tagadta a mozgás létét, mert az változás, a létező pedig mozdulatlan, változatlan.
•Egyik paradoxonjában azt állítja, hogy lehetetlen megtenni egy stadionnyi távolságot, mert ehhez először a fele utat kell megtenni, utána a negyedrészét, és így a végtelenségig.
•Paradoxonjai a matematika és a geometria kifejlődését segítették elő.
•Zénón főcélja az volt, hogy újabb érvekkel támassza alá Parmenidész tanítását, és vitában győzze meg ellenfeleit.
•A vitatkozásnak, amit görögül dialektikának neveznek, olyan mestere volt, hogy Arisztotelész őt nevezte a dialektika feltalálójának.
Xenophanész
(i.e. 570-475)
•a perzsa terjeszkedés elől menekült Ióniából a dél-itáliai Eleába, ahol iskolát alapított.
•Először szakított az istenek homéroszi ember-szerű ábrázolásával, rájött, hogy az emberek saját képükre teremtették isteneiket.
•Új, elvontabb istenfogalmat vezetett be, egy mindenek felett álló istenre ruházta az őselem tulajdonságait, aki “minden dolgot elméjének gondolatával ráz”.
Hérakleitosz
•az őselv a tűz, mely a legváltozékonyabb anyag, belőle keletkezik a levegő, a víz és a föld, ezekből viszont pedig ismét tűz lesz.
•Ez a világ örök körforgása, melyben minden folyik, minden mindig változik és mégis ugyanaz (panta rhei).
•E gondolatok a korai görög filozófia dialektikus jellegét mutatják.
Szofisták
•A preszókratikus filozófusok legutolsó csoportja.
•A szofisták eredetileg “a bölcsesség tanítói”, akik fizetség ellenében szónoklásra, közéleti szerepre készítették fel tanítványaikat.
•Hibájuk a relativizmus, amivel a szavak csavarásával a tények sokféle eltérő értelmezésére tanítottak.
•Legnevesebb képviselői Prótagorász, és Gorgiász.
Szókratész
(kb. 470-399)
•Athénben élt és tanított. Írásműveket nem hagyott hátra, róla szerzett ismereteink forrása négy szerző: Arisztophanész, Xenophón, Platón, Arisztotelész.
•Tanításait élőszóban, hallgatóságával vitatkozva fejtette ki. Filozófiai módszere az általánosító érvelés volt, ennek során jutott el az általános definíciókhoz.
•A beszélgetőtársakat naiv kérdésekkel vezette rá arra, hogy valójában nem is tudják azt, amit tudni vélnek.
•Naivitása azonban látszólag ironikus volt (hiszen, mint a kérdve kifejtő módszer alkalmazója, pontosan tudta, hová akar kilyukadni), valójában azonban az emberekben meglévő helyes gondolatok megszületésében résztvállaló filozófus-bábamester volt. Hite szerint ő ugyanúgy segítette világra az emberekben lévő "jó"-t, és helyes gondolatokat, mint ahogy bábamester (szülész) édesanyja az újszülötteket.
•Szókratészt nem a természettudomány vagy a természetfilozófia, hanem az erkölcsfilozófia kérdései izgatták. Erkölcstana racionális: az erény a jónak ismerete, és ebből következő cselekvése, egyedül ez tehet boldoggá, aki tehát nem a jót cselekszi, magát teszi boldogtalanná.
•Aki a rosszat cselekszi csak azért teszi, mert nem ismerte a jót. Ezért kell rávezetni az embereket ama, hogy hamis képzetek és értékek világában élnek.
•Ezzel azt mondja, hogy van abszolút jó, szép és igazságos, ezeknek a megismerésére kell törekedni, és lehet is, mert ez a jó és igazságos, megismerhető. Szókratész már nem a természet és a társadalom kialakulásának kérdéseivel foglalkozik, mint elődei, hanem az ember boldogsága érdekli elsősorban.
•Ez a válságba jutott polisz és a hellenizmus filozófiájának lesz majd központi kérdése.
•Jellemző módon az athéni demokrácia bírósága istentagadás és a fiatalság megrontásának vádjával halálra ítélte, s a börtönben kiitta a méregpoharat.
Cinizmus
•Ezt az irányzatot az i.e. IV. században Diogenész alapította Athénban, elnevezése a hagyomány szerint a filozófus csúfnévből (küón ’kutya’) származik.
•Az élet céljának a boldogságot tartották, megvalósításának útját a természettel való összhang elérésében a külső és belső hatásoktól való elszakadásban látták.
•Tartózkodtak az anyagi javak birtoklásától, a pénzt minden rossz okának gondolták.
•Támadtak minden családi, társadalmi, hagyományokon alapuló értéket, mert az egyén teljes függetlenségét és sérthetetlenségét veszélyeztető kötöttségeknek gondolták ezeket.
•A cinizmus maró szellemességű szókimondása és vitamódszere nyomán egy új filozófiai műfaj alakult ki, a szatirikus vádbeszéd.
Szkeptikusok
•A hellenisztikus korban működő filozófusok csoportja, kételkedtek abban, hogy érzékeinkkel és értelmünkkel képesek vagyunk a dolgok természetét és lényegét megragadni.
•Ez az irányzat a dogmatikus filozófiák – melyek az igazság feltárását kínálják – ellen jött létre, állítása szerint nincs igaz és hamis benyomásokat megkülönböztető kritérium, így helyes ítélet sem létezhet.
